-
1 εσχατος
3 и 21) крайний, задний(θάλαμος Hom.; τάξις Soph.)
2) отдаленный, далекий, дальний, находящийся на краю света(Αἰθίοπες ἔσχατοι ἀνδρῶν Hom.; γᾶς τόπος Aesch.)
πρὸς τέν ἕω ἔ. Her. — самый восточный;ἔσχατοι τῆς ἀρχῆς Thuc. — обитающие в самых отдаленных областях государства3) находящийся с краю, крайний(Θρήϊκες ἔσχατοι ἄλλων Hom.; Νείλου κέρας Pind.)
4) конечный, последний, предельный(στήλη Soph.; τέλος καὴ πέρας Arst.)
5) верхнийἐσχάτη πυρά Soph. — верхушка могилы или насыпи
6) крайний, высший, доведенный до высшей степени, величайший(ἀδικία Plat.; δημοκρατία Arst.; κίνδυνος Dem.)
ἔσχατ΄ ἐσχάτων κακὰ λέγειν Soph. — осыпать величайшими оскорблениями;ἐσχάταις ἐλπίσιν Pind. — в отчаянном положении7) последний (по времени)(ἔ. Ἑλλήνων, Ῥωμαίων Plut.; ἡμέρα NT.)
ἔσχαται ῥίζαι ἐν Οἰδίπου δόμοις Soph. — последние отпрыски дома Эдипа8) перен. последний, презреннейшийτὸ λεγόμενον, Μυσῶν ὅ ἔ. Plat. — как говорится, последний из мисийцев
9) лог. меньшийὁ ἔ. ὅρος Arst. — меньшая (малая) посылка (силлогизма)
10) (наиболее) глубоко лежащий, глубоко расположенныйἔσχαται σάρκες Soph. — внутренние органы тела
11) худший, злейший, крайне тяжелый(πόνος καὴ ἀγών Xen.; ἀλγηδόνες Plat.). - см. тж. ἔσχατον и ἔσχατα
-
2 ἔσχατος
A like ἔγ-κατα):I of Space, as always in Hom., farthest, uttermost, extreme, θάλαμος ἔ. the hindmost chamber, Od.21.9 ; at the end of the lines,Il.
10.434, cf.8.225 ; ἔσχατοι ἀνδρῶν, of the Aethiopians, Od.1.23 ;οἰκέομεν..ἔσχατοι 6.205
;ἐσχάτη τῶν οἰκεομένων ἡ Ἰνδική Hdt.3.106
, cf. Th.2.96, etc.;τὸ ἔ. τῆς ἀγορᾶς X.HG3.3.5
;ὑπ'..ἐσχάτην στήλην S.El. 720
; τάξις ἐ. the farthest part of the army, Id.Aj.4 : pl.,ἔσχατα γαίης Hes.Th. 731
;τὰ ἔ. τῶν στρατοπέδων Th.4.96
;ἐπ' ἔσχατα χθονός S.Fr. 956
;αἱ ἐπ' ἔσχατα τοῦ ἄστεως οἰκίαι Th.8.95
; ἐξ ἐσχάτων ἐς ἔσχατα ἀπικέσθαι from end to end, Hdt.7.100, cf. X.Vect.1.6 ;παρ' ἔσχατα λίμνης Pl.Phd. 113b
, cf. Th.3.106:—in various senses, uppermost,ἐ. πυρά S.El. 900
; lowest, deepest,ἀΐδας Theoc.16.52
;ἅλς AP13.27
(Phal.) ; innermost, ; last, hindmost,ἤλαυνε δ' ἔ. Id.El. 734
; ἐπ' ἐσχάτῳ at the close of a document, PTeb.68.54 (ii B.C.), etc.2 of Degree, uttermost, highest,τὸ ἔ. κορυφοῦται βασιλεῦσι Pi.O.1.113
;ἀνορέαι ἔ. Id.I.4(3).11
;σοφία Lib.Or.59.88
; of misfortunes, sufferings, etc., utmost, last, worst, πόνος, ἀδικία, κίνδυνοι, Pl.Phdr. 247b, R. 361a, Grg. 511d ;ὀδύναι αἱ ἔ. Id.Prt. 354b
; δῆμος ἔ. extreme democracy, Arist.Pol. 1296a2.b Subst., τὸ ἔ., τὰ ἔ., the utmost,ἐς τὸ ἔ. κακοῦ ἀπιγμένοι Hdt.8.52
;τετρῦσθαι ἐς τὸ ἔ. κακοῦ Id.1.22
; without Art.,ἐπ' ἔσχατα βαίνεις S. OC 217
(lyr.) ;προβᾶσ' ἐπ' ἔσχατον θράσους Id.Ant. 853
(lyr.) ;ἐπ' ἔ. ἐλθεῖν ἀηδίας Pl.Phdr. 240d
, cf. R. 361d, etc.;ὃ πάντων κακῶν ἔσχατόν ἐστι, τοῦτο πάσχει Id.Phd. 83c
;οἱ τὰ ἔ. πεποιηκότες X.Cyr.8.8.2
; ζημιοῦσθαι πᾶσι τοῖς ἐ., Lat. extremis suppliciis, Pl.Plt. 297e ; ἔσχατ' ἐσχάτων κακά worst of possible evils, S.Ph.65, cf. Philem.178 ;εἰς τὰ ἔ. ἐληλυθώς UPZ60.12
(ii B.C.) : [comp] Comp.οὔτε γὰρ τοῦ ἐσχάτου -ώτερον εἴη ἄν τι Arist.Metaph. 1055a20
: [comp] Sup. - ώτατος f.l. in X.HG2.3.49, cf. Phryn.51 ;τὰ -ώτατα Phld.Hom.p.320
.3 of Persons, lowest, meanest, D.S.8.18, D.C.42.5, Alciphr.3.43 : prov., οὐδείς, οὐδ' ὁ Μυσῶν ἔ., i.e. the meanest of mankind, Magnes 5, cf. Philem.77 ; in Pl.Tht. 209b it seems to mean the remotest of mankind, cf. πρὸς ἐσχάτην Μυσῶν v.l. in App.Prov.2.85 (παρὰ τοῖς ἐ. τῆς Μυσίας Apostol.8.1
); similarlyοὐδὲ τὸν ἔσχατον Καρῶν Plu.2.871b
.4 of Time, last, ἐς τὸ ἔ. to the end, Hdt.7.107, Th.3.46; ἔ. πλόος, ναυτιλίαι, the end of it, Pi.P.10.28, N.3.22 ; ἐσχάτας ὑπὲρ ῥίζας over the last scion of the race, S.Ant. 599 (lyr.); ἔ. Ἑλλήνων, Ῥωμαίων, Plu.Phil.1, Brut.44 : neut. ἔσχατον, as Adv., for the last time, S.OC 1550 ; finally, best of all, 1 Ep.Cor.15.8; at the latest,ἔ. ἐν τρισὶ μησίν SIG1219.11
(Gambreion, iii B. C.), cf. Inscr.Prien.4.45 (iv B. C.); εἰς τὴν ἐσχάτην at the last, LXXEc.1.11 ; ἐπ' ἐσχάτῳ ib.2 Ki.24.25, al.: Subst. ἐσχάτη, ἡ, end,οὐχ ἕξεις ἐ. καλήν Astramps.Orac.21.4
, cf. 40.3.5 in the Logic of Arist., τὰ ἔ. are the last or lowest species, Metaph.1059b26, or individuals, ib.998b16, cf. AP0.96b12, al.;τὸ ἔ. ἄτομον Metaph.1058b10
.II Adv. - τως to the uttermost, exceedingly,πῦρ ἐ. καίει Hp. de Arte8
;ἐ. διαμάχεσθαι Arist.HA 613a11
;ἐ. φιλοπόλεμος X.An.2.6.1
;φοβοῦμαί σ' ἐ. Men.912
, cf. Epicur.Ep. 1p.31U.b - τως διακεῖσθαι to be at the last extremity, Plb.1.24.2, D.S.18.48 ;ἔχειν Ev.Marc.5.23
;ἀπορεῖν Phld.Oec.p.72J.
Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἔσχατος
-
3 ἔσχατος
ἔσχατος, η, ον (auch 2 Endgn, Arat. Phaen. 625. 628 u. Lesart der mss. Strab. 2, 5, 14), der äußerste, letzte, entlegenste; bei Hom. nur örtlich, der z. B. die Aethiopen ἔσχατοι ἀνδρῶν nennt, die am äußersten Rande der Erde wohnten, Od. 1, 23; ähnl. von den Phäaken, 6, 205; vgl. auch Il. 10, 434; ναυτιλία, πλοῠς, Pind. N. 3, 21 P. 10, 28; γᾶς ἔσχατον τόπον Aesch. Prom. 416; ὅροι 669, vgl. Pers. 848; so auch Soph. Tr. 1090; τάξιν ἐσχάτην ἔχει Ai. 4; στήλη, am äußersten Ziele, El. 710; πρὸς τὴν ἕω ἐσχάτη τῶν οἰκουμένων ἡ Ἰνδική Her. 3, 106; τὰ ἔσχατα τοῦ ἄστεος, τῶν στρατοπέδων, Thuc. 8, 95. 4, 96; ἔσχατοι τῆς ἀρχῆς ἦσαν, sie wohnten an den äußersten Gränzen, 2, 96; ἕως ἐξ ἐσχάτων εἰς ἔσχατα ἀπίκετο καὶ τῆς ἵππου καὶ τοῠ πεζοῠ, von einem Ende zum andern, Her. 7, 100; παρ' ἔσχατα τῆς Αχερουσιάδος λίμνης Plat. Phaed. 113 h; σάρκες Soph. Tr. 1042, das Innerste. – Oft übertr., das Aeußerste, Letzte, Höchste, τὸ ἔσχατον κορυφοῠται βασιλεῠσι P^ind. Ol. 1, 113; ἐλπίδες I. 6, 36; προβᾶσ' ἐπ' ἔσχατον ϑράσους Soph. Ant. 846; ἔσχατ' ἐσχάτων κακά, die allergrößten, Phil. 65; πόνος καὶ ἀγών Plat. Phaedr. 247 d; ἀδικία, die äußerste Ungerechtigkeit, Rep. II, 361 a; τὸ πάντων μέγιστόν τε καὶ ἔσχατον πάσχειν Phaed. 83 c; ἐπ' ἔσχατον ἐλϑεῖν ἀηδίας Phaedr. 240 d; ἐπὶ τὸ ἔσχ. τοῦ ἀγῶνος ἐλϑεῖν Thuc. 4, 92; ἐς τὸ ἔσχ. τοῦ κακοὺ ἀπιγμένοι Her. 8, 52; κίνδυνος Dem. 59, 1; – τὰ ἔσχατα παϑεῖν, das Aergste, gew. den Tod erleiden, Xen. u. A., u. so vorzugsweise von schlimmen Dingen. – Der Letzte, Niedrigste, Schlechteste, ἀνδράποδον Alciphr. 3, 43. – Von der Zeit, zuletzt, ἔσχατόν σου τοὐμὸν ἅπτεται δέμας Soph. O. C. 1547; διεκαρτέρεε ἐς τὸ ἔσχατον, bis zuletzt, Her. 7, 107; Thuc. 3, 46; τὸ ἔσχατον, adverbial, zuletzt, Plat. Gorg. 473 c u. öfter. – Comp. ἐσχατώτερος, Arist. metaph. 10, 4; τὰ ἐσχατώτατα παϑών Xen. Hell. 2, 3, 49. – Adv. ἐσχάτως, äußerst, höchst, z. B. φιλοπόλεμος Xen. An. 2, 6, 1; διακεῖσϑαι, ἔχειν, sich in der elendesten Lage befinden, Pol. 1, 24, 2 u. a. Sp.
-
4 ἔσχατος
ἔσχατος (ἐξ): furthest, remotest, extremest, last, only of place; of the Aethiopians, ἔσχατοι ἀνδρῶν, Od. 1.23, cf. 24; ἔσχατοι ἄλλων, ‘outside of the others,’ Il. 10.434; neut. pl. as adv., ἔσχατα, at the outside, at the ends, Il. 8.225, Il. 11.8.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἔσχατος
-
5 ἔσχατος
ἔσχατος, η, ον, u. ἐσχατόεις, εσσα, εν, der äußerste, letzte, entlegenste; die Äthiopier, ἔσχατοι ἀνδρῶν, die am äußersten Rande der Erde wohnten; ähnl. von den Phäaken; τάξιν ἐσχάτην ἔχει Ai. 4; στήλη, am äußersten Ziele; ἔσχατοι τῆς ἀρχῆς ἦσαν, sie wohnten an den äußersten Grenzen; σάρκες, das Innerste. Oft übertr., das Äußerste, Letzte, Höchste; ἔσχατ' ἐσχάτων κακά, die allergrößten; ἀδικία, die äußerste Ungerechtigkeit; τὰ ἔσχατα παϑεῖν, das Ärgste, gew. den Tod erleiden; vorzugsweise von schlimmen Dingen. Der Letzte, Niedrigste, Schlechteste. Von der Zeit: zuletzt; διεκαρτέρεε ἐς τὸ ἔσχατον, bis zuletzt; τὸ ἔσχατον, adverbial: zuletzt. Adv. ἐσχάτως, äußerst, höchst; διακεῖσϑαι, ἔχειν, sich in der elendesten Lage befinden -
6 μετά
μετά (mit μέσος verwandt, wie mit u. mitten, vgl. μέτασσαι, μεταξύ), poet. auch μεταί, äol. u. dor. πεδά, Adverbium und Präposition.
Als Adverbium: – a) eigentlich in der Mitte, mittenunter; πολέας ὀλέσαντ' αἰζηοὺς τοὺς ἄλλους, μετὰ δ' υἱὸν ἐμόν, unter ihnen, mit ihnen zusammen auch meinen Sohn, Il. 15, 67, vgl. 2, 446; ἃς τοὺς ἡγεμόνες διεκόσμεον ἔνϑα καὶ ἔνϑα –· μετὰ δὲ κρείων Ἀγαμέμνων, 2, 476; u. so auch τεῖχος μέν ῥ' ἄλοχοι – ῥύατ' ἐφεσταότες· μετὰ δ' ἄνερες, οὓς ἔχε γῆρας, und mit ihnen, so daß sie aber nicht getrennt zu denken, sondern mitten unter ihnen, die Alten, 18, 514. – b) hinterdrein; πρόσϑε μὲν ἱππῆας, μετὰ δὲ νέφος εἵπετο πεζῶν, Il. 23, 133; μηδ' ἅμα πάντες· πρῶτος ἐγώ, μετὰ δ' ὔμμες, Od. 21, 230; u. von der Zeit, μετὰ γάρ τε καὶ ἄλγεσι τέρπεται ἀνήρ, hinterher freu't sich auch über Leiden der Mann, 15, 400, vgl. Il. 1, 48. 15, 67; Pind. P. 4, 64; μετὰ δέ so oft bei Her., z. B. 1, 128. 171, u. von Sp. bei Luc., z. B. Gymnas. 1; auch Aesch. Ag. 737 τὸ δυσσεβὲς γὰρ ἔργον μετὰ μὲν πλείονα τίκτει kann man hierher ziehen. Folgt aber ein Verbum, so nimmt man gewöhnlich eine Tmesis an, die gerade bei diesem Worte sich sehr häufig findet. S. die compp.
Als Präposition: mitten unter, zwischen, c. gen., dat. u. acc.
A) c. genit. – 1) vom Orte, immitten, zwischen, unter; gew. bei Verbis der Ruhe, aber auch bei Verbis der Bewegung; μετ' ἄλλων λέξο ἑταίρων, lege dich mitten unter die Gefährten hin, Od. 10, 320; μετὰ δμώων πῖνε καὶ ἦσϑε, unter den Knechten trank u. aß er, 16, 140; πολλῶν μετὰ δούλων, Aesch. Ag. 1007; τῶν μέτα παλλόμενος, unter, mit diesen loosend, Il. 24, 400; so auch τὸν μετ' ἄστρων Ζῆνα, Eur. Phoen. 1013. – Daher 2) in Gemeinschaft, Verbindung mit Einem Etwas thun, besonders wo Einer dem Andern beisteht; zum Unterschiede von σύν, der freilich nicht überall hervortritt, immer an ein Untereinander, nicht ein streng geschiedenes Nebeneinander zu denken; daher gew. der plur. oder ein Collectivum dabeisteht; μετὰ Βοιωτῶν ἐμάχοντο, Il. 13, 700, öfter; Hes. Th. 392; Dem. vrbdt τὸν ἀγῶνα μεϑ' ὑμῶν μᾶλλον ποιήσασϑαι ἢ πρὸς ὑμᾶς. So μετὰ τοῦδ' ὅτι χρὴ πάσχειν ἐϑέλω, Aesch. Prom. 1069; μετὰ νεκρῶν κείσομαι, Eur. Hec. 209; μετὰ τριῶν τέταρτος, Pind. Ol. 1, 60. Daher μόνος im Ggstz von μετά τινος, Xen. An. 7, 3, 13, vgl. 5, 4, 34, wie Soph. εἴτε τις εἷς ὢν λέληϑεν εἴτε πλειόνων μέτα, G. R. 247; vgl. μετ' οὐδενὸς ἀνδρῶν ναίων, in keines Menschen Gesellschaft, Soph. Phil. 1091; ὃς μετὰ ζώντων ὅτ' ἦν, als er unter den Lebenden war, 1296. – So besonders μετά τινος εἶναι, στῆναι, mit Einem sein, auf Jemandes Seite sein, ihm beistehen, bes. von politischen Parteiungen; Ar. Pax 766 Ach. 668; Thuc. 3, 56. 7, 57 u. öfter; Xen. Cyr. 2, 4, 7; τοὺς μεϑ' ἑαυτοῦ στρατιώτας, An. 1, 3, 9, seine Soldaten, u. so öfter οἱ μετὰ Κύρου, ohne weiteren Zusatz, die von seiner Partei sind, unter ihm stehen; οἱ μετ' αὐτοῦ, Plat. Prot. 315 b; – μετ' Ἀϑηναίης, mit Athene's Beistand, H. h. 19, 2; μὴ ϑεῶν μέτα, Soph. Ai. 930; μετὰ ϑεῶν, mit der Götter Hülfe, διάγειν, καϑῆσϑαι, Plat. Phaed. 81 a Rep. II, 359 e. – Daher 3) das Mittel, durch welches Etwas ausgeführt wird, vermittelst, mit Hülfe, durch oder mit; μετὰ τοῦ σώματος μηδὲν καϑαρῶς γνῶναι, Plat. Phaed. 66 e; μετὰ λόγου τε καὶ ἐπιστήμης, durch das Wissen, Soph. 265 e, öfter; μετὰ πλείστων πόνων καὶ ἀγώνων ἐλευϑέραν ἐποίησαν τὴν Ἑλλάδα, vermittelst mühseliger Kämpfe, Lys. 2, 55; μετὰ ἀδικίας κτᾶσϑαι, durch Unrecht oder auf unrechte Weise, Xen. An. 2, 6, 18, wie μετὰ τοῦ δικαίου καὶ καϑήκοντος, Pol. 4, 74, 3; μετὰ κηρύγματος ἀϑροίζειν, durch Heroldsruf, 1, 49, 9; ἔοικε ἡ ἡδονὴ πολλάκις οὖ μετὰ δόξης ὀρϑῆς, ἀλλὰ μετὰ ψεύδους γίγνεσϑαι, vermittelst eines Truges, aus einem Truge, Plat. Phil. 37 e. – 4) von begleitenden Umständen einer Handlung, wo selten mit recht entspricht, häufig ein genitiv. oder ein adjectiv. den Sinn am einfachsten wiedergiebt; μετὰ φιλοχόρου κιϑάρας, mit der Cither, unter Citherbegleitung, Eur. I. A. 1037 (wohin man auch μεϑ' ὅπλων, Or. 572 I. A. 65, mit den Wassen, zieht; Soph. vrbdt πολλῶν μεϑ' ὅπλων, σὺν ϑ' ἱπποκόμοις κορύϑεσσι, Ant. 115); μετὰ σωφροσύνας, γνώμης μέτα, Eur. I. A. 544. 923; μὴ ἀληϑὴς ἀρετὴ μετὰ φρονήσεως ᾖ, im Ggstz von χωριζόμενα φρονήσεως, Plat. Phaed. 69 b, schließt sich näher an 2) an; ζῇ μετὰ κακῆς ἐλπίδος, mit, unter schlechter Erwartung, Rep. I, 330 e; ἱκέτευσε μετὰ πολλῶν δακρύων, mit, unter vielen Thränen, Apol. 34 c; μετ' οἴνου καὶ παιδιᾶς, beim Wein, im Scherz, Thuc. 6, 28, μετὰ τοῦ γυμνάζεσϑαι ἠλείψαντο, bei, 1, 6; μετὰ μέϑης, trunken, Plat. Legg. I, 637 e; παιδεραστῶ μετὰ φιλοσοφίας, Phaedr. 249 a; μετὰ ἐπιστάσεως, Pol. 2, 2, 2. So κινδύνους οὐ δυνάμενος φέρειν μετὰ τοῦ δικαίου, Plat. Theaet. 173 a; ὁ μετὰ τέχνης γράψας, kunstvoll, Polit. 295 e. – Häufig stellt es nur Dinge neben einander, ohne sie streng zu sondern, so daß man es durch καί erklären kann, μάστιγι μετὰ κέντρων μόγις ὑπείκων, Plat. Phaedr. 253 e, vgl. Rep. IX, 691 b, wo σωφροσύνην τε καὶ δικαιοσύνην μετὰ φρονήσεως κτωμένη ἢ σῶμα ἰσχύν τε καὶ κάλλος μετὰ ὑγιείας λαμβάνον verbunden ist, Schönheit und Kraft im Verein mit Gesundheit; Thuc. sagt γενόμενος μετὰ τοῦ ξυνετοῦ καὶ δυνατός, 2, 15, nicht bloß einsichtsvoll, sondern auch mächtig. – In μετὰ τοῦ νόμου καὶ τοῠ δικαίου ᾤμην μᾶλλόν με δεῖν διακινδυνεύειν ἢ μεϑ' ὑμῶν γενέσϑαι, Plat. Apol. 32 b, liegt auch »den Gesetzen gemäß«, wie μετὰ νόμων, Dem. Lpt. §. 90; u. so μετὰ καιροῦ, den Zeitumständen gemäß, μεϑ' ὁτουοῠν τρόπου, auf irgend eine Weise, Thuc., für das sonst in dieser Vrbdg so gewöhnliche κατά.
B) c. dat., nur poetisch, mitten unter; 1) gew, von lebenden Wesen, von dem sich unter einer größern Menge Befinden, dah. überall mit einem plur. od. einem Collectivum ff. unten) verbunden; ἢ μετὰ Τρώεσσι ὁμιλέοι ἢ μετ' Ἀχαιοῖς, Il. 5, 86, wie μετ' Ἀχαιοῖς πολεμίζειν, mitten unter ihnen kämpfen, 9, 352, nicht gegen sie; μετὰ πρώτοισιν ἐόντας, 4, 341 u. öfter; dah. ἐσϑλὸν ἐόντα μετ' ἀνδράσιν, 13, 461, ὃς ϑεὸς ἔσκε μετ' ἀνδράσιν, unter den Männern war er ein Gott, 24, 258; Il. 11, 64 entspricht es dem ἐν, ὁτὲ μέν τε μετὰ πρώτοισιν φάνεσκεν, ἄλλοτε δ' ἐν πυμάτοισιν. Bes. auch unter od. vor mehreren sprechen, εἰδόσι γάρ τοι ταῦτα μετ' Ἀργείοις ἀγορεύεις, 10, 250 u. öfter. Auch μετὰ δὲ τριτάτοισιν ἄνασσεν, 1, 252, vgl. 14, 94, wo, wie bei dem vorigen Beispiele, der Herrscher nicht gegenüber gestellt wird, sondern als einer derjenigen, unter denen er der Erste ist. So auch Οὖτιν ἐγὼ πύματον ἔδομαι μετὰ οἷς ἑτάροισιν, am letzten unter seinen Gefährten, Od. 9, 369, wo man nicht nöthig hat es »nach« zu übersetzen. – Auffallender μετ' ἀϑανάτοισι σύνειμι, Luc. D. Mort. 16, 5; ἐὰν μεϑ' ἡμῶν ξυμπίῃς, Ar. Ach. 277; vgl. Lob. zu Phryn. p. 354. – Aber Od. 10, 204, δίχα πάντας ἠρίϑμεον, ἀρχὸν δὲ μετ' ἀμφοτέροισιν ὄπασσα, ist es hinzu, zu beiden Abtheilungen gab ich einen Führer hinzu, wie 9, 335, οἳ δ' ἔλαχον τέσσαρες, αὐτὰρ ἐγὼ πέμπτος μετὰ τοῖ. σιν ἐλέγμην, ich zählte mich als Fünften zu ihnen hinzu, obwohl auch hier die Nebenbdtg festgehalten werden kann: ich trat als Fünfter in ihre Mitte. – Selten von Sachen, wie ἔντεα καλὰ μετὰ Τρώεσσιν ἔχονται, Il. 18, 132. – Auch bei den folgenden Dichtern; μετὰ κόραισι, Pind. Ol. 2, 32; Aesch. Ch. 360 Pers. 605; Ἰδαίαισι γυναιξὶ παρϑένοισί τε μέτα, Eur. Hec. 355; ἀρϑμὸν ἔϑεντο μετὰ σφίσιν, Ap. Rh. 2, 755. – 2) πίπτειν μετὰ ποσσὶ γυναικός ist mitten zwischen die Füße des Weibes. fallen, geboren werden, Il. 19, 110; so auch μετὰ γαμφηλῇσιν, 13, 200; μετὰ γναμπτῇσι γένυσσι, 11, 416; πηδάλιον μετὰ χερσὶν ἔχειν, zwischen, in den Händen halten, Od. 3, 286; auch τὸν μὲν μετὰ χερσὶν ἐρύσσατο Φοῖβος, Il. 5, 344; vgl. Soph. μετὰ χερσὶν ἔχειν, Phil. 1097, wie Hes. Th. 283; Sp., Luc. de Astrol. 10. – Aehnlich μετὰ φρεσί, Od. 4, 825 u. öfter, = ἐν φρεσί; ἄλλην μῆτιν ὕφαινε μετὰ φρεσίν, Hes. Se. 82; – selten zwischen leblosen Dingen, die dann bewegt gedacht werden, μετὰ νηυσί, Il. 13, 668 Od. 4, 499, μετὰ κύμασι, 3, 91 u. öfter; Hes. O. 305; μετ' ἀστράσι, Il. 22, 28. 317; μετὰ νεφέεσσι, H. h. Ven. 67; – μετὰ πνοιῇς ἀνέμοιο, Il. 23, 367 Od. 2, 148, wie sonst ἅμα πνοιῇς, doch wird in der ersten Stelle wenigstens nur die Richtung angegeben, so daß auch in der zweiten nicht zu übersetzen ist »so schnell wie der Wind«, sondern »mit dem Winde fliegen«, gleichsam mitten unter dem Winde. – Der sing. steht beim dat. nur mit folgdn Collectivis, μετὰ στρατῷ, unter dem Heere, Il. 22, 49, ἀνδρῶν μετ' ἀριϑμῷ, Od. 11, 449, μετὰ πρώτῃ ἀγορῇ, Il. 19, 50, vgl. Od. 8, 156; u. so auch μετὰ στροφάλιγγι κονίης, Il. 21, 503, ähnl. μεϑ' αἵματι καὶ κονίῃσιν, 15, 113.
C) c. accus., – 1) von der Bewegung nach einer Menge hin, in die Menge hinein, dah. auch hier bei Hom. der plur. od. Collectiva vorherrschend dabei stehen; ἵκοντο μετ' αὐτούς, Il. 3, 264, öfter, μετὰ φῦλα ϑεῶν, μετὰ ἔϑνος ἑταίρων, μετὰ μῶλον Ἄρηος, μετὰ λαόν, στρατόν, ὅμιλον u. ä.; seltener von leblosen Dingen, wie μετὰ νῆας, μετ' ἄεϑλα, μετ' ἔριδας καὶ νείκεα, mitten hinein in Zank und Streit, Il. 2, 376, μεϑ' ἤϑεα, 6, 511. – Auch die bloße Annäherung, Bewegung nach einem Ziele hin, σφαῖραν ἔπειτ' ἔῤῥιψε μετ' ἀμφίπολον, sie warf den Ball nach einer Dienerinn, Od. 6, 115; sowohl im freundlichen Sinne, βῆναι μετὰ Νέστορα, zum Nestor hingehen, um ihn zu besuchen, Il. 10, 73, ἔρχεσϑαι, 14, 136. 15, 221, als auch feindlich, βῆναι μετά τινα, auf Einen losgehen, ihn angreifen od. verfolgen, 5, 152. 6, 21. 13, 297; μετὰ χῆνας, auf die Gänse los und mitten hinein, unter sie fahren, 17, 460; vgl. noch Od. 6, 132, αὐτὰρ ὁ (λέων) βουσὶ μετέρχεται – ἠὲ μετ' ἀγροτέρας ἐλάφους. – 2) nach Etwas gehen, um es zu holen oder zu erlangen, die Absicht der Bewegung ausdrückend, πλεῖν μετὰ χαλκόν, Od. 1, 184, nach Erz fahren, um es zu holen; μετὰ πατρὸς ἀκουήν, nach oder auf Kunde vom Vater ausgehen, um Etwas vom Vater zu hören, 2, 308. 4, 701. 17, 43; ähnl. πευσόμενος μετὰ σὸν κλέος, 13, 415 (anders aber Il. 11, 227, γήμας δ' ἐκ ϑαλάμοιο μετὰ κλέος ἵκετ' Ἀχαιῶν, er zog auf die Kunde von den Achäern aus, folgte dem Rufe, s. unten); ἠέ τευ ἀγγελίης μετ' ἔμ' ἤλυϑες, mich zu holen, wie das folgde οὐδέ τοι αὐτὸς ἧσϑαι ἐνὶ κλισίῃσι λιλαίομαι zeigt, Il. 13, 252; μετ' ἄλλας ἔρχεσϑαι, nach anderen Weibern ausgehen, um sie zu freien, Od. 2, 206. So πόλεμον μέτα ϑωρήσσοντο, sie rüsteten sich zum Kampfe, Il. 20, 329, vgl. Od. 20, 153. 21, 17, ὡπλίζοντο – νέκυάς τ' ἀγέμεν, ἕτεροι δὲ μεϑ' ὕλην, um Holz zu holen, Il. 7, 417; μετὰ δούρατος ᾤχετ' ἐρωήν, Il. 11, 357, wo der Zusatz ὅϑι οἱ καταείσατο γαίης zu beachten; 13, 247, μετὰ γὰρ δόρυ χάλκεον ᾔει, ist noch οἰσόμενος hinzugesetzt, um ihn zu holen. Vgl. Valck. zu Eur. Phoen. 1327 u. Eur. Phoen. 444 Alc. 47; μετὰ στέφανον ἰών Pind. Ol. 4, 25. – 3) von örtlicher oder räumlicher Aufeinanderfolge, nach, hinterdrein, λαοὶ ἕσπονϑ' ὡςεί τε μετὰ κτίλον ἕσπετο μῆλα, wie Schaafe hinter dem Leitbock hergehen, Il. 13, 492; μετὰ Τυδέος υἱὸν ἕπουσα 10, 516, öfter; σὺν ἀμφιπόλοισι μεϑ' ἡμιόνους καὶ ἅμαξαν ἔρχεσϑαι, hinter dem Wagen hergehen, Od. 6, 260, vgl. 17, 336; so auch μετ' ἴχνια βαῖνε ϑεοῖο, der Spur der Göttinn ging er nach, 5, 193, öfter; auch beim Aufstellen, hinter einen Andern, Xen. An. 1, 8, 4. – Dah. auch – 4) von der Aufeinanderfolge, dem Werthe, dem Range nach, nächst, zunächst nach, bes. bei Superlativen, κάλλιστος ἀνὴρ τῶν ἄλλων Δαναῶν μετ' ἀμύμονα Πηλείωνα, der Schönste unter den Danaern nächst dem Achilleus, Il. 2, 674, öfter; ὃς ἄριστος ἔην εἶδός τε δέμας τε πάντων Φαιήκων μετ' ἀμύμονα Λαοδάμαντα, Od. 8, 116; πρώτῳ τοι μετ' ἐμέ, Il. 8, 289, dem ersten nach mir; μετὰ γὰρ μάκαρας καὶ Διὸς ἰσχὺν ὅδε Καδμείων ἤρυξε πόλιν, nächst den Göttern schützte er, Aesch. Spt. 1066; auch in Prosa, ποταμὸς μέγιστος μετὰ Ἴστρον, Her. 4, 53; auch ἔσχατοι μετὰ Κύνητας οἰκέουσι, 4, 49; μέγιστον μεϑ' ἑαυτὸν δυνάμενον, Thuc. 2, 101; μετ' ἐμὲ δεύτερος, Xen. Cyr. 2, 2, 4; οἶδα μετὰ τοὺς ϑεοὺς εἰς τὸ φανερὸν σὲ τούτους καταστήσαντας, An. 7, 7, 22. – 5) bes. von der Aufeinanderfolge in der Zeit, αὐτίκα γάρ τοι ἔπειτα μεϑ' Ἕκτορα πότμος ἑτοῖμος, Il. 18, 96, sogleich nach Hektor; 23, 227 Od. 3, 168 u. öfter; μετὰ ζόφον, Pind. I. 3, 36, u. so bei den Folgdn überall; bes. μετὰ ταῦτα, nach diesem, darauf, hernach, wie μετὰ τοῦτον τὸν χρόνον u. ä.; auch τὸ δὲ μετὰ τὸν σπόρον, Plat. Tim. 42 d; οὕτω πειϑέτω τὰ μετὰ ταῦτα, Soph. 257 a, künftig; ἡ μετὰ τοῦτ' ἀπόκρισις, die darauf folgende Antwort, Soph. 244 c; μετὰ μικρόν, in Kurzem, bald darauf, Luc. Demon. 8 u. a. Sp. Auch mit partic., μετὰ Πάτροκλόν γε ϑανόντα, wie sonst der genit. absol., nachdem Patroklus gestorben war, Il. 24, 573; vgl. Her. 1, 34. 6, 98. Oft wird mit großer Kürze ein Wort dabei gesetzt, welches prägnant für einen ganzen Satz steht, τὰς μετὰ τὸν Μηδὸν σπονδάς, nach dem Mederkriege, oder nachdem der Meder besiegt worden, Thuc. 3, 68; μετὰ τὸν ἑξέτη, nachdem er sechs Jahre alt geworden, Plat. Legg. VII, 794 c. – Hieran reiht sich der Ausdruck μεϑ' ἡμέραν, eigtl. nach Tagesanbruch, vgl. ἅμ' ἡμέρᾳ, übh. am Tage, bei Tage, Eur. Or. 58 Bacch. 485; Lys. 3, 29; Plat. Critia. 117 c u. öfter, wie sonst in Prosa überall; Ggstz νυκτός, Her. 1, 150; Pind. sagt so auch μετὰ νύκτας, N. 6, 6; selten mit einer Ordinalzahl, μετὰ τρίτην ἡμέραν, am dritten Tage, Plat. Phaedr. 251 e. – 6) Aus μετ' ἴχνια βαίνειν, ἐρευνᾶν, der Fährte nachspüren, Il. 18, 321, μετ' ὄγμον, dem Schwad nach, 18, 552 (vgl. unter 3), entwickelt sich die Bdtg nach, gemäß, αἶψα μεταστρέψειε νόον μετὰ σὸν καὶ ἐμὸν κῆρ, nach deinem u. meinem Herzen, 15, 52. Aber Od. 8, 583, γαμβρὸς ἢ πενϑερός, οἵτε μάλιστα κήδιστοι τελέϑουσι μεϑ' αἷμά τε καὶ γένος αὐτῶν, schließt sich an 4) an, sie sind nächst dem eignen Geschlecht, nach den Blutsverwandten die nächsten Verwandten. – 7) an manchen Stellen steht der acc. dem dat. gleich, mitten unter, zwischen in, πᾶσι μετὰ πληϑύν, Il. 2, 143, βουλῇ μετὰ πάντας ὁμήλικας ἔπλευ ἄριστος, der beste unter allen Altersgenossen, 9, 54, wie Od. 16, 419; πῶς κε σὺ χείρονα φῶτα σαώσειας μεϑ' ὅμιλον, Il. 17, 149, vgl. Od. 4, 652. Und so ist auch in Prosa μετὰ χεῖρας ἔχειν, unter den Händen haben, = dem oben erwähnten μετὰ χερσίν, Her. 7, 16, 2; Thuc. 1, 138; Aesch. 1, 77.
Seinem Substantivum wird μετά oft nachgesetzt u. erleidet dann die Anastrophe, μέτα, wovon Beispiele schon oben vorgekommen sind; doch steht apostrophirt τὸν δὲ μετ' ohne Accent, Il. 17, 258 Od. 15, 147.
Von dieser Anastrophe ist μέτα zu unterscheiden, wo es für μέτεστι steht, οὐ γάρ τις μέτα τοῖος ἀνὴρ ἐν τοῖςδεσι πᾶσιν, ist unter ihnen, Od. 21, 93; vgl. Her. 1, 88. 171. 7, 157.
In der Zusammensetzung bedeutet es – 1) eine Gemeinschaft, Theilnahme, Mittheilung, μεταδίδωμι, μετέχω, μεταλαμβάνω, u. μεταδαίνυμαι, μεταμέλπομαι, ein gemeinschaftliches Thun mit Andern. – 2) zwischen u. während, dem Raume od. der Zeit nach, μεταδόρπιος, μεταπύργιον; dah. auch in, μεταδἡμιος. – 3) nachher, hinterdrein, μέτειμι, μετακλαίω. – 4) hinzu, hinan, an, auch hinterher, vom Verfolgen, με τειπεῖν, μετέρχομαι, μεταδιώκω. – 5) hinten, nach, μετάφρενον. – 6) rückwärts, umgekehrt, μετατρέπω, μεταστρέφω, u. bes. häufig – 7) ein Hinübergehen von einem Orte zum andern, eine Veränderung aus einem Zustande in den andern, um-, μεταβαίνω, μεταβάλλω, μετατίϑημι u. a.
-
7 μετά
μετά [[pron. full] ᾰ, but [pron. full] ᾱ in S.Ph. 184 (s. v. l., lyr.)], poet. [full] μεταί, dub., only in μεταιβολία; [dialect] Aeol., [dialect] Dor., Arc. πεδά (q.v.): Prep. with gen., dat., and acc. (Cf. Goth.A mip, OHG. miti, mit 'with'.)A WITH GEN. (in which use μ. gradually superseded σύν, q.v.),I in the midst of, among, between, with pl. Nouns,μετ' ἄλλων λέξο ἑταίρων Od.10.320
;μ. δμώων πῖνε καὶ ἦσθε 16.140
;τῶν μέτα παλλόμενος Il.24.400
;πολλῶν μ. δούλων A.Ag. 1037
;μ. ζώντων εἶναι S.Ph. 1312
;ὅτων οἰκεῖς μέτα Id.OT 414
;μ. τῶν θεῶν διάγουσα Pl.Phd. 81a
(but κεῖσθαι μ. τινός with one, S.Ant.73): sts. the pl. is implied, μετ' οὐδενὸς ἀνδρῶν ναίειν, i.e. among no men, Id.Ph. 1103 (lyr.), etc.II in common, along with, by aid of (implying a closer union than σύν), μ. Βοιωτῶν ἐμάχοντο Il.13.700
, cf. 21.458; συνδιεπολέμησαντὸν πόλεμον μ. Ἀθηναίων IG12.108.7
;μ. ξυμμάχων ξυγκινδυνεύσειν Th.8.24
, cf. 6.79, etc.; μ. τῆς βουλῆς in co-operation with the council, IG12.91.10: in this sense freq. (not in ll., Od., Pi., rare in early Gr.) with sg., μετ' Ἀθηναίης with, i.e. by aid of, Athena, h.Hom. 20.2;μ. εἷο Hes.Th. 392
; μ. τινὸς πάσχειν, δρᾶν τι, A.Pr. 1067 (anap.), S.Ant.70; μ. τινὸς εἶναι to be on one's side, Th.3.56;μ. τοῦ ἠδικημένου ἔσεσθαι X.Cyr.2.4.7
;μ. τοῦ νόμου καὶ τοῦ δικαίου Pl.Ap. 32b
: generally, with, together with, with Subst. in sg. first in Hdt. (in whom it is rare exc. in the phrase οἱ μ. τινός, v. infr.), asκοιμᾶσθαι μ. τινός 3.68
, Timocl.22.2;εὕδειν μ. τινός Hdt.3.84
; οἱ μ. τινός his companions, Id.1.86, al., Pl.Prt. 315b: freq. with Prons.,μετ' αὐτοῦ S. Ant.73
; (anap.), etc.: less freq. of things,στέγη πυρὸς μ. S.Ph. 298
;μ. κιθάρας E.IA 1037
(lyr.);μ. τυροῦ Ar.Eq. 771
, etc.; , cf. E.Or. 573;ὄχλος μ. μαχαιρῶν καὶ ξύλων Ev.Matt.26.47
: indicating community of action and serving to join two subjects, Κλεομένης μετὰ Ἀθηναίων C. and the Athenians, Th.1.126: with pl. Verb,Δημοσθένης μ. τῶν ξυστρατήγων σπένδονται Id.3.109
, etc.; of things, in conjunction with, ; γῆρας μ. πενίας ib. 330a.III later, in one's dealings with,ὅσα ἐποίησεν ὁ θεὸς μετ' αὐτῶν Act.Ap. 14.27
;ὁ ποιήσας τὸ ἔλεος μετ' αὐτοῦ Ev.Luc.10.36
;τί ἡμῖν συνέβη μ. τῶν ἀρχόντων PAmh.2.135.15
(ii A.D.): even of hostile action,σὺ ποιεῖς μετ' ἐμοῦ πονηρίαν LXX Jd.11.27
, cf. 15.3;πολεμῆσαι μ. τινός Apoc.12.7
, cf. Apollod.Poliorc.190.4 codd. (but μ. may be a gloss), Wilcken Chr.23.10 (v A.D.), OGI201.3 (Nubia, vi A. D.): to denote the union of persons with qualities or circumstances, and so to denote manner,τὸ ἄπραγμον.. μὴ μ. τοῦ δραστηρίου τεταγμένον Th.2.63
, etc.;ἱκετεῦσαι μ. δακρύων Pl.Ap. 34c
;οἴκτου μέτα S.OC 1636
;μετ' ἀσφαλείας μὲν δοξάζομεν, μετὰ δέους δὲ.. ἐλλείπομεν Th.1.120
, cf. IG22.791.12;μ. ῥυθμοῦ βαίνοντες Th.5.70
; ὅσα μετ' ἐλπίδων λυμαίνεται ib. 103, etc.; , cf. Phdr. 249a, 253d; also, by means of,μετ' ἀρετῆς πρωτεύειν X.Mem. 3.5.8
;γράφε μ. μέλανος PMag.Lond.121.226
.2 serving to join two predicates, γενόμενος μ. τοῦ δυνατοῦ καὶ ξυνετός, i.e. δυνατός τε καὶ ξυνετός, Th.2.15;ὅταν πλησιάζῃ μ. τοῦ ἅπτεσθαι Pl.Phdr. 255b
.IV rarely of Time, μ. τοῦ γυμνάζεσθαι ἠλείψαντο, for ἅμα, Th.1.6; μετ' ἀνοκωχῆς during.., Id.5.25.B WITH DAT., only poet., mostly [dialect] Ep.:I between, among others, but without the close union which belongs to the genitive, and so nearly = ἐν, which is sts. exchanged with it,μ. πρώτοισι.. ἐν πυμάτοισι Il.11.64
:1 of persons, among, in company with,μετ' ἀθανάτοισι Il.1.525
;μετ' ἀνθρώποις B.5.30
;μ. κόραισι Νηρῆος Pi.O.2.29
; μ. τριτάτοισιν ἄνασσεν in the third generation (not μ. τριτάτων belonging to it), Il.1.252; of haranguing an assembly,μετ' Ἀργείοις ἀγορεύεις 10.250
, etc.; between, of two parties, .2 of things, μ. νηυσίν, ἀστράσι, κύμασιν, 13.668, 22.28, Od.3.91;δεινὸν δ' ἐστὶ θανεῖν μ. κύμασιν Hes. Op. 687
;χαῖται δ' ἐρρώοντο μ. πνοιῇς ἀνέμοιο Il.23.367
;αἰετὼ.. ἐπέτοντο μ. π. ἀ. Od.2.148
.3 of separate parts of persons, between, μ. χερσὶν ἔχειν to hold between, i.e. in, the hands, Il.11.4, 184, S. Ph. 1110 (lyr.), etc.;τὸν μ. χ. ἐρύσατο Il.5.344
; ὅς κεν.. πέσῃ μ. ποσσὶ γυναικός, of a child being born, 'to fall between her feet', 19.110; so μ. γένυσσιν, γαμφηλῇσιν, 11.416, 13.200;μ. φρεσί 4.245
, etc.II to complete a number, besides, over and above, αὐτὰρ ἐγὼ πέμπτος μ. τοῖσιν ἐλέγμην I reckoned myself to be with them a fifth, Od.9.335, cf. Il.3.188; Οὖτιν.. πύματον ἔδομαι μ. οἷς ἑτάροισι last to complete the number, i.e. after, Od.9.369, cf. A.Pers. 613, Theoc.1.39, 17.84.III c. dat. sg., only of collect. Nouns (or the equivalent of such,μεθ' αἵματι καὶ κονίῃσιν Il.15.118
),μ. στροφάλιγγι κονίης 21.503
;στρατῷ 22.49
;μ. πρώτῃ ἀγορῇ 19.50
, etc.;μετ' ἀνδρῶν.. ἀριθμῷ Od.11.449
;μετ' ἄλλῳ λαῷ A.Ch. 365
(lyr.).C WITH ACCUS.,I of motion, into the middle of, coming into or among, esp. where a number of persons is implied,ἵκοντο μ. Τρῶας καὶ Ἀχαιούς Il.3.264
;μ. φῦλα θεῶν 15.54
, cf. Od.3.366, al.;μ. μῶλον Ἄρηος Il.16.245
;μ. λαὸν Ἀχαιών 5.573
, al.; μ. στρατόν, μεθ' ὅμιλον, μεθ' ὁμήγυριν, 5.589, 14.21, 20.142: so of birds, ὥς τ' αἰγυπιὸς μ. χῆνας (though this may be referred to signf. 2), 17.460; of things,εἴ τινα φεύγοντα σαώσειαν μ. νῆας 12.123
; με μ... ἔριδας καὶ νείκεα βάλλει plunges me into them, 2.376; of place,μ. τ' ἤθεα καὶ νομὸν ἵππων 6.511
; δράγματα μετ' ὄγμον πῖπτον into the midst of the furrow, 18.552.2 in pursuit or quest of, of persons, sts. in friendlysense, βῆ ῥ' ἰέναι μ. Νέστορα went to seek Nestor, Il.10.73, cf. 15.221: sts. in hostile sense, βῆναι μ. τινά to go after, pursue him, 5.152, 6.21, al.; also of things, πλεῖν μ. χαλκόν to sail in quest of it, Od.1.184; ἵκηαι μ. πατρὸς ἀκουήν in search of news of thy father, 2.308, cf. 13.415;οἴχονται μ. δεῖπνον Il.19.346
; πόλεμον μέτα θωρήσσοντο they armed for the battle, 20.329; ὡπλίζοντο μεθ' ὕλην prepared to seek after wood, 7.418, cf. 420;μ. δούρατος ᾤχετ' ἐρωήν 11.357
;μ. γὰρ δόρυ ᾔει οἰσόμενος 13.247
.II of sequence or succession,1 of Place, after, behind, λαοὶ ἕπονθ', ὡς εἴ τε μ. κτίλον ἕσπετο μῆλα like sheep after the bell-wether, Il.13.492, cf. Od.6.260, 21.190, h.Ven.69;ἔσχατοι μ. Κύνητας οἰκέουσι Hdt.4.49
; μ. τὴν θάλασσαν beyond, on the far side of the sea, Theo Sm.p.122 H.2 of Time, after, next to,μ. δαῖτας Od.22.352
; μεθ' Ἕκτορα πότμος ἑτοῖμος after Hector thy death is at the door, Il.18.96;μ. Πάτροκλόν γε θανόντα 24.575
, cf. Hdt. 1.34;μετ' εὐχάν A.Ag. 231
(lyr.), etc.;μ. ταῦτα
thereupon, there-after,h.Merc.
126, etc.;τὸ μ. ταῦτα Pl.Phlb. 34c
;τὸ μ. τοῦτο Id.Criti. 120a
; μετ' ὀλίγον ὕστερον shortly after, Id.Lg. 646c;μ. μικρόν Luc. Demon.8
;μ. ἡμέρας τρεῖς μ. τὴν ἄφεδρον Dsc.2.19
;μ. ἔτη δύο J.BJ 1.13.1
;μ. τρίτον ἔτος Thphr.HP4.2.8
; μ. χρυσόθρονον ἠῶ after daybreak, h.Merc. 326: but μετ' ἡμέρην by day, opp. νυκτός, Hdt.2.150, cf. Pl.Phdr. 251e, etc.; μεθ' ἡμέραν, opp. νύκτωρ, E.Ba. 485;μ. νύκτας Pi.N.6.6
; μ. τὸν ἑξέτη καὶ τὴν ἑξέτιν after the boy or girl has attained the age of six years, Pl.Lg. 794c.3 in order of Worth, Rank, etc., next after, following [comp] Sup.,κάλλιστος ἀνὴρ.. τῶν ἄλλων Δαναῶν μετ' ἀμύμονα Πηλεΐωνα Il.2.674
, cf. 7.228, 12.104, Od.2.350, Hdt.4.53, X.Cyr.7.2.11, etc.;κοῦροι οἳ.. ἀριστεύουσι μεθ' ἡμέας Od.4.652
, cf. Isoc.9.18: where [comp] Sup. is implied,ὃς πᾶσι μετέπρεπε.. μ. Πηλεΐωνος ἑταῖρον Il.16.195
, cf. 17.280, 351; μ. μάκαρας next to the gods, A.Th. 1080 (anap.); also μάχεσθαι μ. πολλοὺς τῶν Ἑλλήνων to be inferior in fighting to many.., Philostr.Her.6.III after, according to, μ. σὸν καὶ ἐμὸν κῆρ as you and I wish, Il.15.52;μετ' ἀνέρος ἴχνι' ἐρευνῶν 18.321
;μετ' ἴχνια βαῖνε Od.2.406
.IV generally, among, between, as with dat. (B.I), μ. πάντας ὁμήλικας ἄριστος best among all, Il.9.54, cf. Od.16.419;μ. πληθύν Il.2.143
; μ. τοὺς τετελευτηκότας including those who have died, PLond.2.260.87 (i A.D.);μ. χεῖρας ἔχειν Hdt.7.16
. β', Th.1.138, POxy.901.9 (iv A.D.), cf. X.Ages.2.14, etc.D μετά with all cases can be put after its Subst., and is then by anastrophe μέτα, Il.13.301, but not when the ult. is elided, 17.258, Od.15.147.E abs. as ADV., among them, with them, Il.2.446, 477, etc.; with him,οὐκ οἶον, μ. καὶ Γανυμήδεα A.R.3.115
.III thereafter, 15.67, Hdt.1.88, 128, 150, A.Ag. 759 (lyr.), etc.; μ. γάρ τε καὶ ἄλγεσι τέρπεται ἀνήρ one feels pleasure even in troubles, when past, Od.15.400; μ. δέ, for ἔπειτα δέ, Hdt.1.19, Luc.DMort.9.2, etc.F μέτα, -μέτεστι, Od.21.93, Parm.9.4, Hdt.1.88, 171, S.Ant. 48,etc.G IN COMPOS.:2 of action in common with another, as in μεταδαίνυμαι, μεταμέλπομαι, etc., c. dat. pers.II in the midst of, of space or time, as inμεταδήμιος, μεταδόρπιος 1
; between, as in μεταίχμιον, μεταπύργιον.III of succession of time, as in , μετακλαίω, μεταυτίκα.V of letting go, as in μεθίημι, μεθήμων. -
8 ἀριθμός
ἀριθμός (ἄρω, ἀρϑμός), ὁ, 1) das Aneinandergefügte, Menge, Zahl, Od. 4, 451 λέκτο δ' ἀριϑμόν, 16, 246 εἴσεαι ἀριϑμόν, 11, 449 μετ' ἀνδρῶν ἵζει ἀριϑμῷ; – Soph. Ai. 1165; in Prosa sehr gew., πολλοὶἀριϑμῷ, viel an Zahl, Her. 3, 6; οὐδὲ ἓν ἀριϑμῷ 3, 6; πλείους τὸν ἀριϑμόν Plat. Conv. 190 d; Xen. Hell. 3, 4, 13; Arist. oft, rhet. ad Alex. 1 τοσαῠτα ἀριϑμῷ; ib. 2 ἑπτὰ τὸν ἀριϑμόν; κατ' ἀριϑμόν, ἐς ἀριϑμόν Her. 7, 60. 97; das Zahlensystem, Plat. Gorg. 147 e; die Zahlenkunst, καὶ λογισμός Phaedr. 274 c; Maaß, σώματος Legg. II, 668 d; ὁδοῠ Xen. An. 2, 2, 6. – 2) Zählung, ἀριϑμὸν ποιέεσϑαι τῆς στρατιῆς Her. 7, 59; τῶν νεῶν 8, 7; ποιεῖν, Zählung, Musterung halten, Xen. An. 1, 2, 9. 7, 1, 7; τὸν ἀριϑμὸν λαμβάνειν Timocl. com. Ath. VII, 245 b; ἐς ἀριϑμὸν ἐλϑεῖν, sich zählen lassen, Thuc. 2, 72; ἐν ἀριϑμῷ εἶναι, mitgezählt werden, d. i. in Achtung stehen, u. häufiger ἐν οὐδενὶ ἀριϑμῷεἶναι, unbeachtet, verachtet sein, Sp.; ἔσχατοι εἰς τὸν ἀριϑμόν Men. bei Stob. fl. 121, 11; οὔτ' ἐν λόγῳ οὔμ' ἐν ἀριϑμῷ orac. bei Schol. Theocr. 14, 48; vgl. Callim. 9 (V, 6). – 3) Vollzähligkeit, ἅπαντας τοὺς ἀριϑμοὺς περιλαβών, in jeder Hinsicht alles umfassend, Isocr. 11, 16; ὁ πᾶς ἀρ., die Gesammtsumme, Thuc. 2, 7; πάντες ἀριϑμοὶ τοῠ καϑήκοντος, der Inbegriff aller Pflichten, M. Anton. 3, 1. – 4) Zahl, im Ggstz des inneren Gehaltes, ταῠτ' οὐκ ἀριϑμός ἐστι λόγων, ἀλλ' ἔργα δεινά, nicht leere Worte, Soph. O. C. 383; vgl. Eur. Tr. 476 Bacch. 209; Ion. 1014 οὐκ ἀριϑμὸν ἄλλως, ἀλλ' ὑπερτάτους Φρυγῶν; dah. auch ein Mensch ohne Werth so heißt, Ar. Nubb. 1204, eine Null; vgl. Hor. Ep. 1, 2, 27 nos numerus sumus.
-
9 πρῶτος
πρῶτος, η, ον (Hom.+; loanw. in rabb.).① pert. to being first in a sequence, inclusive of time, set (number), or space, first of several, but also when only two persons or things are involved (=πρότερος; exx. in Hdb. on J 1:15; Rdm.2 71f; Thackeray 183; s. also Mlt. 79; 245; B-D-F §62; Rob. 516; 662; and s. Mt 21:31 v.l.).ⓐ of time first, earliest, earlierα. as adj. ἀπὸ τῆς πρώτης ἡμέρας ἄχρι τοῦ νῦν Phil 1:5; cp. Ac 20:18 (on the absence of the art. [also Phil 1:5 v.l.] s. B-D-F §256; Rob. 793). ἡ πρώτη ἀπολογία 2 Ti 4:16 (MMeinertz, Worauf bezieht sich die πρώτη ἀπολογία 2 Ti 4:16?: Biblica 4, 1923, 390–94). ἡ πρ. διαθήκη Hb 9:15. τὰ πρῶτα ἔργα Rv 2:5. ἡ ἀνάστασις ἡ πρώτη 20:5f. ἡ πρώτη ὅρασις Hv 3, 10, 3; 3, 11, 2; 4. ἡ ἐκκλησία ἡ πρ. 2 Cl 14:1.—Subst. τὰ πρ. … τὰ ἔσχατα (Job 8:7): γίνεται τὰ ἔσχατα χείρονα τῶν πρώτων Mt 12:45; cp. Lk 11:26; 2 Pt 2:20; Hv 1, 4, 2. οἱ πρῶτοι (those who came earlier, as Artem. 2, 9 p. 93, 19 those who appeared earlier) Mt 20:10; cp. vs. 8. ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους πλείονας τῶν πρώτων 21:36. Cp. 27:64. πρῶτος ἐξ ἀναστάσεως νεκρῶν the first to rise from the dead Ac 26:23. ὁ πρῶτος the first one J 5:4; 1 Cor 14:30. On the self-designation of the Risen Lord ὁ πρ. καὶ ὁ ἔσχατος Rv 1:17; 2:8; 22:13; s. ἔσχατος 2b (πρ. of God: Is 44:6; 48:12).—As a predicate adj., where an adv. can be used in English (ParJer 1:8 εἰ μὴ ἐγὼ πρῶτος ἀνοίξω τὰς πύλας; B-D-F §243; Rob. 657), as the first one = first ἦλθεν πρῶτος he was the first one to come = he came first J 20:4; cp. vs. 8. πρῶτος Μωϋσῆς λέγει Ro 10:19. Ἀβραὰμ πρῶτος περιτομὴν δούς Abraham was the first to practice circumcision B 9:7. οἱ ἄγγελοι οἱ πρῶτοι κτισθέντες the angels who were created first Hv 3, 4, 1; Hs 5, 5, 3.—1 Ti 2:13; 1J 4:19; AcPlCor 2:9.—ἐν ἐμοὶ πρώτῳ in me as the first 1 Ti 1:16.—Used w. a gen. of comparison (Ocelus Luc. 3 ἐκεῖνο πρῶτον τοῦ παντός ἐστιν=prior to the All; Manetho 1, 329; Athen. 14, 28 p. 630c codd.) πρῶτός μου ἦν he was earlier than I = before me J 1:15, 30 (PGM 13, 543 σοῦ πρῶτός εἰμι.—Also Ep. 12 of Apollonius of Tyana: Philostrat. I p. 348, 30 τὸ τῇ τάξει δεύτερον οὐδέποτε τῇ φύσει πρῶτον). So perh. also ἐμὲ πρῶτον ὑμῶν μεμίσηκεν 15:18 (s. β below) and πάντων πρώτη ἐκτίσθη Hv 2, 4, 1.—As a rule the later element is of the same general nature as the one that precedes it. But it can also be someth. quite different, even its exact opposite: τὴν πρώτην πίστιν ἠθέτησαν 1 Ti 5:12. τὴν ἀγάπην σου τὴν πρώτην ἀφῆκες Rv 2:4.—Used elliptically ἡ πρώτη (i.e. ἡμέρα sim. Polyb. 5, 19, 1; 18, 27, 2 τῇ πρώτῃ) τῶν ἀζύμων Mt 26:17. πρώτῃ σαββάτου on the first day of the week Mk 16:9. In some of the passages mentioned above the idea of sequence could be predom.β. the neuter πρῶτον as adv., of time first, in the first place, before, earlier, to begin with (Peripl. Eryth. 4; Chariton 8, 2, 4; ApcEsdr 3:11; Just., D. 2, 4) πρῶτον πάντων first of all Hv 5:5a. ἐπίτρεψόν μοι πρῶτον ἀπελθεῖν καὶ θάψαι let me first go and bury Mt 8:21. συλλέξατε πρῶτον τὰ ζιζάνια gather the weeds first 13:30. Cp. 17:10, 11 v.l.; Mk 7:27; 9:11f; 13:10; Lk 9:59, 61; 12:1 ( first Jesus speaks to his disciples, and only then [vs. 15] to the people. If one prefers to take πρ. w. what follows, as is poss., it has mng. 2a); 14:28, 31; J 7:51; 18:13; Ac 26:20; Ro 15:24 al. in NT; B 15:7; Hv 3, 1, 8; 3, 6, 7; 3, 8, 11; 5:5b. τότε πρῶτον then for the first time Ac 11:26 D. πρῶτον … καὶ τότε first … and then (Sir 11:7; Jos., Ant. 13, 187) Mt 5:24; 7:5; 12:29; Mk 3:27; Lk 6:42; IEph 7:2. τότε is correlative w. πρῶτον without καί J 2:10 v.l. Likew. πρῶτον … εἶτα (εἶτεν) first … then (Just., D. 33, 2 al.; s. εἶτα 1) Mk 4:28; 1 Ti 3:10; B 6:17. πρῶτον … ἔπειτα (ἔπειτα 2) 1 Cor 15:46; 1 Th 4:16. πρῶτον … μετὰ ταῦτα Mk 16:9, s. vs. 12. πρῶτον … εἶτα … μετὰ ταῦτα 1 Cl 23:4; 2 Cl 11:3 (in both cases the same prophetic saying of unknown origin). πρῶτον … ἐν τῷ δευτέρῳ Ac 7:12.—Pleonastically πρῶτον πρὸ τοῦ ἀρίστου Lk 11:38.—W. gen. (Chariton 5, 4, 9 cod. πρῶτον τ. λόγων=before it comes to words) ἐμὲ πρῶτον ὑμῶν μεμίσηκεν it hated me before ( it hated) you J 15:18 (but s. 1aα).—W. the art. τὸ πρῶτον (Hom. et al.; Jos., Ant. 8, 402; 14, 205) the first time J 10:40; 19:39; at first (Diod S 1, 85, 2; Jos., Ant. 2, 340) 12:16; 2 Cl 9:5. τὰ πρῶτα (Hom. et al.; Appian, Syr. 15 §64; Ps.-Phoc. 8) the first time, at first MPol 8:2.ⓑ of number or sequence (the area within which this sense is valid cannot be marked off w. certainty from the area 1aα)α. as adj. Mt 21:28; 22:25; Mk 12:20; Lk 14:18; 16:5; 19:16; 20:29; J 19:32; Ac 12:10; 13:33 v.l.; Rv 4:7; 8:7; 21:19; Hs 9, 1, 5. τὸ πρῶτον … τὸ δεύτερον (Alex. Aphr., An. p. 28, 9 Br.) Hb 10:9. On πρώτης τῆς μερίδος Μακεδονίας πόλις Ac 16:12 s. μερίς 1 and RAscough, NTS 44, ’98, 93–103.—Since πρῶτος can stand for πρότερος (s. 1 at beg.; also Mlt-Turner 32), it by no means follows from τὸν μὲν πρῶτον λόγον Ac 1:1 that the writer of Luke and of Ac must have planned to write a third book (Zahn, NKZ 28, 1917, 373ff, Comm. 1919, 16ff holds that he planned to write a third volume; against this view s. EGoodspeed, Introd. to the NT ’37, 189; Haenchen, et al.—Athenaeus 15, 701c mentions the first of Clearchus’ two books on proverbs with the words ἐν τῷ προτέρῳ περὶ παροιμιῶν, but 10, 457c with ἐν τῷ πρώτῳ περὶ παροιμιῶν. Diod S 1, 42, 1 the first half of a two-part work is called ἡ πρώτη βίβλος and 3, 1, 1 mentions a division into πρώτη and δευτέρα βίβ. In 13, 103, 3 the designation for the first of two works varies between ἡ πρώτη σύνταξις and ἡ προτέρα ς. See Haenchen on Ac 1:1).—πρῶτος is also used without any thought that the series must continue: τὸν πρῶτον ἰχθύν the very first fish Mt 17:27. αὕτη ἀπογραφὴ πρώτη ἐγένετο Lk 2:2, likewise, does not look forward in the direction of additional censuses, but back to a time when there were none at all (Ael. Aristid. 13 p. 227 D. παράκλησις αὕτη [=challenge to a sea-fight] πρώτη ἐγένετο; for interpolation theory s. JWinandy, RB 104, ’97, 372–77; cp. BPearson, CBQ, ’99, 262--82).—τὰ τείχη τὰ πρῶτα Hs 8, 6, 6 does not contrast the ‘first walls’ w. other walls; rather it distinguishes the only walls in the picture (Hs 8, 7, 3; 8, 8, 3) as one edifice, from the tower as the other edifice.β. adv., the neuter πρῶτον of sequence in enumerations (not always clearly distinguished fr. sense 1aβ) first πρῶτον ἀποστόλους, δεύτερον προφήτας, τρίτον … 1 Cor 12:28 (Mitt-Wilck. I/2, 20 II, 10ff [II A.D.] τὸ πρ. … τὸ δεύτερον … τὸ τρίτον. Without the art. 480, 12ff [II A.D.]; Diod S 36, 7, 3; Tat. 40, 1). See Hb 7:2; Js 3:17.—Not infrequently Paul begins w. πρῶτον μέν without continuing the series, at least in form (B-D-F §447, 4; Rob. 1152. For πρ. without continuation s. Plat., Ep. 7, 337b, Plut., Mor. 87b; Jos., Ant. 1, 182; Ath. 27, 1 πρῶτα μέν) Ro 1:8; 3:2; 1 Cor 11:18. S. also 2 Cl 3:1.ⓒ of space outer, anterior σκηνὴ ἡ πρώτη the outer tent, i.e. the holy place Hb 9:2; cp. vss. 6, 8.② pert. to prominence, first, foremost, most important, most prominentⓐ adj.α. of things (Ocellus [II B.C.] 56 Harder [1926] πρώτη κ. μεγίστη φυλακή; Ael. Aristid. 23, 43 K.=42 p. 783 D.: πόλεις; Ezk 27:22; PsSol 17:43; χρυσίον τὸ πρῶτον τίμιον; JosAs 15:10) ἡ μεγάλη καὶ πρώτη ἐντολή Mt 22:38; cp. Mk 12:29. ἐντολὴ πρώτη πάντων vs. 28 (OLehmann, TU 73, ’59, 557–61 [rabb.]; CBurchard, ZNW 61, ’70, cites JosAs 15:10; 18:5). Without superl. force ἐντολὴ πρώτη ἐν ἐπαγγελίᾳ a commandment of great importance, with a promise attached Eph 6:2 (the usual transl. ‘first commandment w. a promise’ [NRSV, REB et al.] loses sight of the fact that Ex 20:4–6=Dt 5:8–10 has an implied promise of the same kind as the one in Ex 20:12=Dt 5:16. πρ. here is best taken in the same sense as in Mk 12:29 above). στολὴν τὴν πρώτην the special robe Lk 15:22 (JosAs 15:10).—ἐν πρώτοις among the first = most important things, i.e. as of first importance 1 Cor 15:3 (Pla., Pol. 522c ὸ̔ καὶ παντὶ ἐν πρώτοις ἀνάγκη μανθάνειν; Epict., Ench. 20; Mitt-Wilck I/2, 14 II, 9 ἐν πρώτοις ἐρωτῶ σε; Josh 9:2d).β. of persons (Dio Chrys. 19 [36], 35 πρ. καὶ μέγιστος θεός; TestAbr B 4 p. 108, 18 [Stone p. 64]; ApcSed 5:2; Jos., Ant. 15, 398; Just., A I, 60, 5 al. τὸν πρῶτον θεόν) ὸ̔ς ἂν θέλῃ ἐν ὑμῖν εἶναι πρῶτος whoever wishes to be the first among you Mt 20:27; Mk 10:44; cp. 9:35. πρῶτος Σίμων Mt 10:2 is not meant to indicate the position of Simon in the list, since no other numbers follow, but to single him out as the most prominent of the twelve. W. gen. ὧν (=τῶν ἁμαρτωλῶν) πρῶτός εἰμι 1 Ti 1:15. Pl. (οἱ) πρῶτοι in contrast to (οἱ) ἔσχατοι Mt 19:30; 20:16; Mk 9:35; 10:31; Lk 13:30; Ox 654, 25f (cp. GTh 4; sim. Sallust. 9 p. 16, 21f τοῖς ἐσχάτοις … τοῖς πρώτοις; s. ἔσχατος 2).—αἱ πρώται prominent women (in the phrase γυναικῶν τε τῶν πρώτων οὐκ ὀλίγαι) Ac 17:4 (s. New Docs 1, 72). οἱ πρῶτοι the most prominent men, the leading men w. gen. of place (Jos., Ant. 7, 230 τῆς χώρας) οἱ πρ. τῆς Γαλιλαίας Mk 6:21; cp. Ac 13:50 (in phrasing sim. to πολλὰς μὲν γυναῖκας εὐγενεῖς καὶ τῶν πρώτων ἀνδρῶν ἤισχυναν=‘they dishonored many well-born women as well as men of high station’ Theopomp.: 115 Fgm. 121 Jac. p. 563, 33f), or of a group (Strabo 13, 2, 3 οἱ πρ. τῶν φίλων; Jos., Ant. 20, 180) οἱ πρ. τοῦ λαοῦ (Jos., Ant. 11, 141) Lk 19:47; cp. Ac 25:2; 28:17. On ὁ πρῶτος τῆς νήσου vs. 7 (πρῶτος Μελιταίων IGR I, 512=IG XIV, 601; cp. CB I/2, 642 no. 535 ὁ πρῶτος ἐν τῇ πόλει; p. 660 no. 616; SEG XLI, 1345, 14f; cp. CIL X, 7495, 1; s. Hemer, Acts 153, n. 152; Warnecke, Romfahrt 119ff) s. Πόπλιος.ⓑ adv. πρῶτον of degree in the first place, above all, especially (Jos., Ant. 10, 213) ζητεῖτε πρῶτον τὴν βασιλείαν Mt 6:33. Ἰουδαίῳ τε πρῶτον καὶ Ἕλληνι Ro 1:16; cp. 2:9f.—Ac 3:26; 2 Pt 1:20; 3:3. Of the Macedonian Christians ἑαυτοὺς ἔδωκαν πρῶτον τῷ κυρίῳ καὶ ἡμῖν they gave themselves first of all to the Lord, and (then) to us 2 Cor 8:5. παρακαλῶ πρῶτον πάντων first of all I urge 1 Ti 2:1.—B. 939. DELG. M-M. EDNT. TW. Sv.
См. также в других словарях:
έσχατος — η, ο (ΑΜ ἔσχατος, η, ον Α και ἔσχατος, ον) 1. (για τόπους) ο πιο απομακρυσμένος, ο απώτατος, αυτός που βρίσκεται στο ακρότατο σημείο, ο τελευταίος («ἔσχατος θάλαμος», Ομ. Οδ.) 2. (για πρόσ.) χειρότερος, κατώτερος («ο έσχατος τών μαθητών») 3.… … Dictionary of Greek